Szatymaz község

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Csongrád megye
Kistérség: Szegedi kistérség
Lakosság: 4268 fő
Terület: 53.72 km²
Népsűrűség: 79,45 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 62

Fekvése

Szegedtől 12 km-re északra, a Fehér-tó szomszédságában helyezkedik el. A település megközelíthető az mind az 5-ös úton, mellette halad el az M5 autópálya. Vasúton a Budapest–Cegléd–Szeged-vasútvonalon érhető el, vasútállomásán megállnak a gyorsvonatok (2006. december 10-től az összevont gyors-Intercity vonatok) is.

Története

Szatymaz és környéke a kora bronzkortól (Kr. e. 2500-1700) kezdve lakott vidék volt, amelyről a bronzkori, az avarkori, a honfoglalás idejéből származó, az Árpád-kori és újkori települések nyomairól árulkodó régészeti leletek tanúskodnak.

A falu Szeged több tanyai kapitányságából, a várostól 16 km-re északnyugatra 1950-ben létesített tanyaközség. Neve török, más vélemény szerint kun családnévből származik. 1676-ban említik először írásos emlékekben: egy II. József korabeli térképen a Szeged- Kistelek közti postaállomás (lóváltó hely, ma a Postakocsi csárda működik benne) neveként szerepel.

A XVIII. század első felében szegedi lakosok foglaltak itt állattenyésztés céljából földeket és építettek szállásokat, amelyek később állandóan lakott tanyákká fejlődtek. Később a homokon szőlőt telepítettek. Elsőként az Ádokhegy, Neszűrjhegy és a Szűcsök hegye nevű szőlőhegyek jöttek létre.

A Budapest-Szeged vasútvonal kiépítése után az 1880-as évektől a szatymazi szőlők a szegedi polgárcsaládok kedvelt nyaralóivá váltak. A mai település magja is ezt követően alakult ki és épült meg a templom 1902-ben helyi és Szeged városi közadakozásból.

Európa-hírű őszibarack-kultúráját néhány oltványokat honosító, nemesítő kisparaszt és tanyai tanító tevékenysége alapozta meg századunk elején. A Fehér-tó környéki szikes legelőkön kiterjedt juhtenyésztés folyt. Ma a mezőgazdaságban dolgozók megélhetését elsősorban a szőlő- és gyümölcstermesztés, őszibarack, továbbá a fóliás zöldség- és virágtermelés biztosítja. A mintegy 4300 lelkes lakosság fele külterületen él. Ma már jelentős részük Szegeden dolgozik.

A belterület fejlődése főleg az őszibarack és a gyümölcstermesztésből származó jövedelmeknek köszönhetően az 1960-as évek elején vett nagy lendületet, amikor egész utcasorok alakultak ki, majd az 1980-as évektől Szeged városából történő kiköltözéssel folytatódott, és a rendszerváltást követő megtorpanás után napjainkban is folytatódik. Mára jellemző, hogy a külterület infrastruktúrával ellátott területein nagyobb telkeken is épülnek új családi házak. A település széles utcarendszerű előkertes családiházas beépítésű, sok zöld területtel, jól kiépített közműhálózattal.

Nevezetességei

Szatymaz a Pusztaszeri Tájvédelmi körzethez tartozik, az Országos Kéktúra alföldi szakasza halad át rajta. Az 5-ös út mentén haladva láthatjuk a Szatymazi temetődombot, mely több ezer éves magaslata a tájnak, a mellette elhaladó úton közelíthető meg a Fehér-tó melletti nagy kilátó, ahol tavasztól július közepéig figyelhető meg a közeli "Korom szigeten" élő dankasirály költése. Közép-Európa egyik legnépesebb madárszigete ez. E szigeten megtalálhatók a szerecsensirály, a csérfélék, tavi cankók, sárszalonkák, bíbicek, vadkacsák, kárókatonák, réti héják és rétisasok, gémfélék és szárcsák.

A falu középpontjától ÉNY-ra Balástyát Forráskutat összekötő úton mintegy másfél km-re, az Enyingi Szélmalom található, szinte eredeti állapotban. Tovább haladva a nyárfás akácos porták közötti mélyfekvésű réteken a Dél-alföld egyik legsűrűbb szalakóta népességét és a fokozottan védett kuvikot, kisőrgébicset találhatjuk.

Az 1902-ben épült római katolikus templom Szatymaz keleti részén öreg fákkal keretezett ligetetben áll. Itt tálálhatjuk az I. és II. világháborús emlékműveket, és a "Fájdalmas Anya"-t Gémes Katalin szobrászművész, a község szülöttének alkotását.

Következő községek

További községek